2012.12.17.

Kétharmaddal láthat inflációcsináláshoz az új japán kormány

Radikális fordulat jöhet a japán gazdaságpolitikában, ha a hétvégi parlamenti választások győztese, Abe Shinzo betartja a kampányban tett ígéretét, és politikájának megváltoztatására kényszeríti a japán jegybankot. A népszerűségét teljesen elveszítő Noda kormány legyőzője a japán gazdaság fellendítését – a költségvetési költekezés mellett - a minden korábbinál agresszívabb jegybanki fellépésben látja, amelynek a gyenge jenen és a felpörgő infláción keresztül a japán gazdaság harminc éves vesszőfutását kellene megállítania.

abe1.jpg

A fejlett államok politikusai különös figyelemmel kísérték a hétvégi japán elnökválasztást, ugyanis Japán az első olyan nagy demokrácia, ahol a jegybank politikája központi szerepet játszott a választási kampányban. A japán előrehozott választást a kormányon lévő Japán Demokrata Párt (DPJ) komoly népszerűségvesztése kényszerítette ki, Yoshihiko Noda miniszterelnök november végén jelentette be a parlament feloszlatását. A közelmúlt igazi izgalmait azonban nem ez, hanem az ellenzéki Liberális Demokrata Párt (LDP) vezetőjének kijelentései váltották ki, Abe Shinzo szerint a japán jegybanknak addig kellene folytatnia a korlátlan pénznyomtatást, ameddig a japán infláció el nem éri a három százalékot.

A nullás kamatok sem segítettek

Japán a fejlett országokat húsz évvel megelőzve, már a kilencvenes évek elején belépett a defláció, az alacsony növekedés, valamint a nulla kamatok világába. Az 1990 előtti, hitelből finanszírozott ingatlan- és részvényárak szárnyalásának időszaka után a kilencvenes évek a kényszerű konszolidációról szóltak a japán gazdaságban. Emellett egyre nagyobb akadályává vált a növekedésnek  a szigetország elöregedő lakossága, amely kombinálva az alacsony bevándorlással, máig megoldhatatlan képletet jelent a japán gazdaságpolitikusok számára.

Bár a nulla közeli kamatlábaknak segítenie kellene a döcögő iparágakat, a negatív infláció miatt a japán reálkamatok továbbra sem csökkentek elég alacsony szintre. A jen az ezredforduló óta folyamatos erősödésben van, amivel automatikusan rontja a japán cégek versenyképességét. A Goldman Sachs elemzése szerint a jen egyensúlyi árfolyama 33 százalékkal túlértékelt a dollárhoz képest, ami fontos szerepet játszik abban, hogy ma nincs olyan japán technológiai cég, amelyik fel tudná venni a versenyt az Apple, vagy a Samsung előretörésével.

JPY.jpg

Ben Bernanke jelenlegi FED elnök már 1999-es dolgozatában kritizálta a japán jegybank sikertelen küzdelmét a deflációval szemben, szerinte a japán jegybankárok nem vetettek be elég eszközt az inflációs várakozások emelésére. Hasonló véleményen volt Paul Krugman is, aki a 90-es évek végén sürgette Japánt magasabb inflációs cél elérésére, idén pedig Bernanke-t is kritizálta, mert a japánnak adott tanácsai ellenére FED elnökként nem folytat elég agresszív monetáris politikát. Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász sem ítélte elegendőnek a japán jegybank erőfeszítéseit, hiszen évek távlatában sem sikerült megemelni az inflációt, és a növekedést sem sikerült beindítani. Friedman korlátlan mennyiségű, hosszú lejáratú állampapír vásárlást tanácsolt a jegybanknak egészen addig, amíg a rendszerbe kerülő pénz át nem szivárog a gazdaságba és be nem indítja a növekedést.

Japánban eddig nem merték bevállalni a merész kísérletet, bár Bank of Japan pénzügyi lazítása évek óta tart, Masaaki Shirakawa, a Bank of Japan elnöke megválasztásakor nyíltan kiállt az agresszívabb quantitative easing-el szemben. Az elemzők nem tartották elegendőnek a BoJ februári lépéseit sem, amikor egy százalékban rögzítette az inflációs célját, és tovább bővítette a kötvényvásárlási programját.

Abe megfogadná a tanácsokat

Abe Shinzo viszont az atomenergia melletti nyílt kiállás (amely jelenleg bezárt atomerőművek újranyitását, és a régiós szénhidrogénárak csökkenését hozhatja) és a japán nemzeti érdekek erőteljesebb érvényesítése (például Kínával szemben) mellett a jegybanki inflációs cél megemelését tartotta legfontosabb programpontjának.

Mivel a hozamok már most nullán állnak, a jegybank egyetlen eszköze, hogy megemeli az inflációs várakozásokat, így reálértelemben negatívvá válik a kamatláb. Ha a piaci szereplők elhiszik a jegybanki célokat és nő az infláció, akkor érdemes lesz előrehozni a vásárlásokat és a beruházásokat, a gyengülő jen pedig segítheti az exportot.

Persze pénzügytechnikai és külpolitikai értelemben egyelőre nem világos, hogy miként lehetne megoldani egy még lazább monetáris politikát a jen összeomlása, vagy a nagy kereskedelmi partnerek ellenintézkedési nélkül. Egy megbicsakló jen otthon a magas import és hazai megtakarítások leértékelődése miatt ütközne ellenállásba, a világ pedig mostanában nem nézi jó szemmel, ha valaki mesterségesen igyekszik leértékelni a valutáját. Kérdés az is, hogyan lehetne a rendszerbe juttatni a friss pénzt, amikor az államadósság már most is a GDP kétszeresére rúg.

NIK.jpg

Ebben a jegybank jelenlegi vezetése sem lesz a leendő miniszterelnök partnere, így monetáris fronton igazi áttörést csak a jegybankelnök és a két alelnök mandátumának áprilisi lejárta után érhet el Abe. Sokan úgy gondolják azonban, hogy a radikális nézetek gyorsan elpárologhatnak a választások után, hiszen az eddig kudarcot valló politikai elit a választások után sem cserélődik le.

Hosszabb távú probléma, hogy a japán adósság 95%-a jelenleg belföldi megtakarítók kezében van, de a csökkenő lakosság és az elöregedő társdalom törvényszerűen a nemzetgazdasági megtakarítások csökkenéséhez vezet. Ez idővel szükségessé teszi, hogy a külföldet is bevonják a finanszírozása, ez viszont egy százalék alatti a kamatokkal nem fog menni.

Az első akadály elhárult

Abe-nek magabiztosságot adhat, hogy a tegnapi választáson a 480 parlamenti helyből 294-et szerzett meg az LDP, és az Új Komeitó párttal szövetséget kötve a kétharmadot jelentő többsége is meglesz. Ez azért fontos, mert a kétharmados döntéseket a felsőház sem vétózhatja meg, így a kormánypárt nem lesz kompromisszumra kényszerítve a felsőházban jövő nyárig biztos többséggel rendelkező DPJ-vel szemben.

Ennek ellenére nem véletlen, hogy Abe Shinzo a monetáris politika térfelére tolja a japán gazdaság megváltásának felelősségét, a szociális támogatások csökkentését ellenző egyre népesebb nyugdíjas szavazótábor és az adóemelésekkel szembeni erős társadalmi ellenállás igen korlátozottá teszi a jövőre felálló japán kormány mozgásterét. A japán gazdasági folyamatok előrehaladásának viszont van egy szükségszerű lépése: egyszer el fog inflálódni a reálértéken nyilvánvalóan visszafizethetetlen államadósság, az a kérdés, hogy ez mikor, milyen körülmények között történhet meg.

(Címlapkép forrása: www.businesstimes.com)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://inflacio.blog.hu/api/trackback/id/tr984970100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Infláció - szakmai blog

A Concorde szakmai blogja az inflációról. Elemzőink nemzetközi szaktekintélyekkel kiegészülve vetik fel a kérdéseket, és keresik a válaszokat egy esetleges inflációs folyamattal kapcsolatban.

Címkék

adósság (3) ajánló (2) alan clarke (1) alapítvány (1) államadósság (1) amerika (1) animáció (1) arab (1) arany (2) aranyár (1) argentina (1) árupiac (1) autista (1) axel weber (1) ázsia (1) bank (2) befektetés (1) bernanke (4) blog (3) bloomberg (1) bnp paribas (1) búza (2) cato (1) ceo (1) charles kadlec (1) cnbc (4) concorde (1) cseh (1) cukor (1) defláció (6) demokrata (1) dollár (3) easing (1) ecb (1) élelmiszer (5) élelmiszerár (1) elemző (1) elnök (1) előszó (1) energia (1) étel (2) eu (1) euró (2) eurózóna (2) eurozóna (2) facebook (1) fed (11) fehéroroszország (1) financial times (1) financia times (1) fomc (1) forbes (2) friedman (1) gazdaság (1) gazdasg (1) gfk (1) globális (1) goldman sachs (2) google (1) grafika (2) harvard (2) haszon (1) hegymászás (1) hiány (1) himalája (1) hiperinfláció (2) hírszerző (2) hivatkozások (1) időszak (1) index (3) india (2) inflacio (1) infláció (46) inflácó (1) infografika (2) jaksity györgy (2) japán (4) jegybank (5) jegybankok (1) jelentés (1) jimoneill (1) jim oneill (1) június (1) kamat (5) keresések (1) kína (4) kiskereskedelem (1) költség (1) költségvetés (1) költségvetési (1) konferencia (1) kovacs krisztian (1) kovács krisztián (1) közgazdaságtan (1) közgazdász (1) központi (2) központi bank (1) krugman (1) kukorica (2) kutatás (1) larry kudlow (1) lassul (2) lazítás (1) magyarok (1) magyarország (3) május (1) makroelemző (2) mankiw (1) március (1) mark calabria (1) mítoszok (1) monetáris (1) monetáris politika (1) moodys (1) móró tamás (2) mosoly otthon (1) nemesfém (1) nemzetközi (1) new york times (4) nikkei (1) nixon (1) nobel díj (1) növekedés (3) ny (1) olaj (1) olajár (2) papírpénz (1) paul krugman (1) pesszimisták (1) portfolioblogger (1) qe2 (1) quantitative easing (4) quantitive easing (1) rangsor (1) recesszió (1) rekord (1) republikánus (1) réz (1) rogoff (1) sajtó (1) samu jános (2) samu janos (1) statisztika (3) szárazsá (1) szavak (1) szavazás (1) szegénység (1) szója (1) thaiföld (2) történelem (1) történet (1) trend (1) trichet (1) usa (7) válság (4) várakozás (1) várakozások (1) veszély (2) vezérigazgató (1) videó (2) videóinterjú (1) világbank (1) világgazdaság (1) vita (1) wall street journal (4) wal mart (1) wen jiabao (1) wsj (3) zimbabwe (1) zoellick (1) Címkefelhő