2011.03.21.

Az infláció témájában

A bejegyzés szerzője: Jim O'Neill, a Goldman Sachs Asset Management Igazgatóságának elnöke, a cikkben a Concorde kérésére kifejtett saját véleménye olvasható.

Egyre népszerűbb azt hinni, hogy az infláció visszatérőben van. Alapvető szinten, valójában erről van szó, nem utolsó sorban azért, mert sok fejlett ország, különösen az Egyesült Államok nem szeretne olyan alacsony maginflációval szembesülni, ami már deflációs veszélyt jelentene. Ha nem szeretnénk, hogy az infláció csökkenjen, következésképpen definíció szerint elfogadunk olyan kockázatokat, amelyek megemelhetik azt. Ebben a kontextusban, - az Egyesült Államokra vonatkozóan - ezért indult útjára a quantitative easing (QE, mennyiségi lazítás) program (melynek értelmében a jegybank jelzálog- és államkötvényeket vásárol meghatározott összegben – a szerk.).

A Federal Reserve Board döntéshozói minden lehetséges eszközzel szeretnék csökkenteni a deflációs kockázatot. Zéró kamatlábak mellett a FED-nek nem volt más választása, mint a QE elindítása. Az pedig kérdéses, hogy ez lényegesen magasabb inflációhoz vezethet-e. Mert ez az érvelés feltételezi azt, hogy a mennyiségi lazításból egyértelműen infláció keletkezik, és talán az is, hogy a FED nem lesz képes rendezett módon, időben felhagyni ezzel a politikájával. Az idő majd eldönti, de nekem kétségeim vannak ezzel a szkeptikus nézettel szemben. Az elmúlt hónapokban a QE támogatta a gazdasági környezet javulását az által, hogy hozzájárult a gyöngébb dollárhoz, az alacsonyabb kötvényhozamokhoz és a részvényárak emelkedéséhez. Egy bizonyos ponton a FED majd szeretne kilépni amennyiségi lazítás politikájából, szándékosan feszesebbé téve a pénzügyi környezetet. Van egy iskola, mely szerint a FED QE programja világszerte magas inflációhoz vezet a gyenge dollár és a magas alapanyagárak miatt, ám ez nem a FED problémája. A többi központi bank, a fejlett és a fejlődő világban is, feszesebb monetáris politika alkalmazásával képes saját inflációs problémáját kezelni.

Összességében úgy gondolom, hogy az infláció emelkedni fog a mennyiségi lazítás miatt, de nem olyan mértékben, mint ahogyan azt várják, és a legtöbben meglepődnek majd amikor a FED megteszi a lépéseket egy nagyobb inflációs megugrás kockázatának elhárításáért.

Az eredeti, angol nyelvű bejegyzés elérhető itt.

A kép forrása: rafazanatta.blogspot.com

17 komment

Címkék: infláció fed lazítás defláció goldman sachs quantitative easing jim oneill

A bejegyzés trackback címe:

https://inflacio.blog.hu/api/trackback/id/tr642758389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

luckylukem 2011.03.21. 15:35:30

Azt mondja, hogy lejöttek a hozamok. Itt milyen hozamról beszél? Mert a tresury hozamok a lazítás bejelentését követően emelkedni kezdtek. Kb. azóta csökkennek, amióta felerősödtek a feltörekvő országokban az inflációs félelmek és az arab országokban fölborult a korábbi rend. Persze nem gondolom függetlennek az infláció felfutását a QE2-től, de nem hiszem, hogy itt erre gondolt Jimmy.

Infláció blog · http://www.cd.hu 2011.03.21. 16:08:14

@luckylukem:
Nem, szerintünk sem az utóbbi hetek eseményeire gondolt. Az amerikai állampapír-hozamok pedig valóban nem csökkentek a QE2 tavaly novemberi bejelentése óta, sőt.

Alighanem arra gondolhatott, hogy a historikusan alacsony szinten lévő hozamok nem változtak érdemben, annak ellenére nem, hogy az amerikai központi költségvetés hiánya nem csökken, az inflációs várakozások az alapkezelők, a hivatásos befektetők körében végzett felmérések szerint jelentősen emelkedtek, miközben kamatemelésről a Fed döntéshozóinak többsége egyelőre nyilván hallani sem akar. Ilyen körülmények között a hozamok emelkedésének a megakadályozásához is szükséges lehet a QE2: a Fed vásárlásai a bejelentése óta újonnan kibocsátott amerikai állampapírok 70%-ra rúgnak, ez tehát szó szerint igazi "mennyiségi könnyítés".

programozó 2011.03.21. 17:34:14

"A Federal Reserve Board döntéshozói minden lehetséges eszközzel szeretnék csökkenteni a deflációs kockázatot."
Mi az a deflációs kockázat?
Meg tudná valaki magyarázni, hogy miért jó nekünk embereknek, hogy mindenáron inflációt akarnak generálni a jegybankok?

luckylukem 2011.03.22. 10:29:40

@Infláció blog: De az inflációs várakozások épp a QE2-t követően erősödtek fel, ez nekem így nem áll össze. szerintem: QE=infláció->hozamok fel.

luckylukem 2011.03.22. 10:56:06

@programozó: Ez szerintem így nem igaz, hogy mindenáron inflációt próbálnának generálni a jegybankok, mert infláció alapvetően költség a gazdaságnak. Költségesek az átárazások, illetve bizonytalanná teszi a jövőbeli költségeket és bevételeket, ami extra költség a vállalatoknak. Így a jegybankok csak egy olyan kezelhető infáció elérésében érdekeltek, amikor még megvalósul az árstabilitás és a jóléti költsége ennek a bizonytalanságnak nem haladja meg - a magas áremelkedéssel együtt járó - gazdaság stimuláló alacsony rerálkamatot. Másrészt a magas infláció volatilisebb is, épp a várakozások bizonytalansága miatt. De emellett rontja a gazdasság versenyképességét, úgyhogy egy normális jegybankban ezt figylembe veszik. Ha rossznak gondoljuk az inflációt, az csak azért van, mert még nem láttunk deflációt. Csökkenő árak->növekvő reálkamat->csökkenő fogyasztás->kisebb nyereség/veszteség a vállalatoknál->csökkenő bérek->csökkenő kereslet->csökkenő árak és így tovább. Azért ez kicsit rosszabbl hangzik, mint az a second best állapot amiben most vagyunk.

Infláció blog · http://www.cd.hu 2011.03.22. 11:19:53

@programozó:

A defláció, ha tartós, ugyanolyan pusztító hatást tud kifejteni a gazdasági aktvitásra, mint az elszabaduló infláció. Az árszínvonal trendszerű csökkenése összenyomja a vállalatok profitmarginokat, ez a vállalatokat költségeik csökkentésére kényszeríti. A vállalatok romló eredményessége visszafogja a beruházási aktvitást.

A fogyasztók a trendszerűen csökkenő árszínvonalra úgy reagálnak, hogy ha tehetik, elhalasztják a fogyasztásukat, tehát például nem idén cserélnek autót, hanem jövőre, ha egyszer úgy tűnik, hogy jövőre olcsóbb lesz. Ez visszaveti az aggregált keresletet, erre a defláció miatt amúgy is a profitjuk elolvadásával küzdő vállalatok a beruházások elhalasztása és a gyakran leépítést jelentő költségcsökkentés mellett egyre élesebb árversennyel kénytelenek reagálni, miközben a vállalatok kapacitáscsökkentései miatt növekvő munkanélküliség is rontja a háztartások fogyasztási kedvét és képességét.

Így a kígyó a farkába harap: mind a kereslet, mind a kínálat oldalán spirálisan kapcsolódnak egymáshoz azok a tényezők, amelyek lefelé húzzák az árszínvonalat: újabb elhalasztott fogyasztást, még élesebb árversenyt, újabb vállalati leépítéseket, ezáltal még nagyobb munkanélküliséget eredményezve… a defláció tehát éppen olyan halálos spirál tud lenni, mint az elszabaduló infláció.

Deflációs környezetben a megtakarítások illetve a megtakarítható jövedelmek tulajdonosai is a gazdasági aktvitást károsan befolyásoló stratégiákat követnek. Mivel a defláció azt eredményezi, hogy még nulla nominális kamat mellett is pozitív reálkamatot ér el a megtakarító, nem érdekelt abban, hogy érdemi nominális hozamot nyújtó, de a visszafizetés kockázatától nem mentes eszközökben tartsa az eszközeit. Különösen akkor nem, ha eközben azt is tapasztalja, hogy a foglalkoztatottság folyamatosan csökken, hiszen ez önmagában is sokat ront a kockázati étvágyon.

Azaz sem tőke-, sem hiteltípusú finanszírozást nem szívesen nyújt a vállalati szektornak, nem szívesen lép be vevőként a trendszerűen eső árak által jellemzett eszközpiacokra (például az ingatlanpiacra) sem. A defláció tehát lefékezi a jövedelemáramlás rendszerét, ezzel finanszírozási oldalról is rombolja a gazdasági aktvitást.

Nagy eszköz- és hitelbuborékok kipukkanása után ezért kell a jegybankoknak akár nem konvencionális eszközökkel is küzdeni a defláció ellen.

Infláció blog · http://www.cd.hu 2011.03.22. 11:20:24

@luckylukem:
Az inflációs várakozások valóban a QE2 bejelentése után kezdtek el emelkedni, és ennek nyilvánvalóan van köze a hozamok emelkedéséhez. Viszont éppen maga a QE, azaz a Fed kötvényvásárlásai tartják féken a hozamemelkedést.

Az, hogy nem áll össze, szerintünk nem csoda: az egész játék lényege egy kötéltánc: nem fenntartható a növekedés, deflációs kockázatok vannak, tehát pénzt nyomtat a Fed, ez viszont megemeli az inflációs várakozásokat, egy bizonyos tartományig a Fed szándékának megfelelően. Ha viszont túllő a célon, ami könnyen megtörténhet, akkor jön a másik baj: az infláció.

bolá 2011.03.22. 20:34:27

@Infláció blog:
Akkor egy kis ismétlés. Mivel kapitalizmusban élünk, csak a kapitalizmus jó öreg, bár manapság igencsak lenézett, alapképletéhez kell visszanyúlnunk. Igen-igen, a "pénz–áru–több pénz"-hez. Bár akkor érthető meg, ha matematikai alakban írjuk: P(t)=P×(1+p)^t [ahol P a befektetendő összeg, p a kamatláb, t a kamatszámítási periódus, P(t) a t időpontbeli eladáskor elért bevétel]. Mert így már rögtön látszik, hogy a gazdasági ügylet alatt, azaz a vétel és az eladás között a kamat miatt kell az árnak emelkednie. És egyáltalán nem azért (miként azt Marx, a közgazdasági gondolkodást máig zsákutcában víve hirdette), mert a P'-P a gazdasági ügyletre vállalkozó személy haszna; a vállalkozó hasznát már P tartalmazza, hiszen az ügylet szempontjából az is csak költség, másképp az is a munkamegosztásból adódó olyan áru, amelyet a vállalkozó, mivel nem ő állítja elő, saját maga számára vesz meg. Az árnak csakis kizárólag a kamat miatt kell emelkednie. Ez a pozitív kamatláb kényszere. A sarki fűszeres is így oktatta fiát: "Olcsón vegyünk, drágán adjunk!": vagyis, ezt már én teszem hozzá, a vétel és az eladás között az árnak emelkednie kell, hogy az ügylet idejére számolt kamat kijöjjön.

Viszont az áremelkedést másképp úgy hívjuk, hogy infláció; így a fenti tapasztalatból gondolják egyesek, hogy egy kis infláció csak jót tesz a gazdaságnak (lásd például Nyugat-Európát 1500 és 1620 közt: hetivalasz.hu/uzlet/globalis-arrobbanas-24419/ ). Na de mi történik, ha az árak nem emelkednek, hanem esnek, azaz amikor defláció van? Akkor a sarki fűszeresünk, de bármely más vállalkozó is, megpróbálja gyorsan eladni a készleteit, a korábban vett árukat, és aztán többet nem vásárol: hiszen az áraknak emelkedniük kell a vétel és eladás között, hogy kijöjjön a kamat. Ám ha a sarki fűszeresünk, egyben minden más vállalkozó, nem akar vásárolni, az a kereslet csökkenését fogja eredményezni. Viszont a piac vastörvénye szerint: csökkenő kereslet = csökkenő árak; és a folyamat önmagát gerjesztve fokozódik. Ez a válság! Ezért veszélyes defláció!

programozó 2011.03.23. 16:28:21

@luckylukem:
"Ez szerintem így nem igaz, hogy mindenáron inflációt próbálnának generálni a jegybankok"
Az infláció számomra elfogadható szintje nulla százalék. Ezt hívnám én árstabilitásnak. A FED ezzel szemben bevallottan két százalék infláció elérésére törekszik. Kérdésem az, hogy miért is nem törekszenek a jegybankok a nulla százalék infláció elérésére? Ha nekünk nem jó a pozitív infláció, akkor mégis kinek jó?

programozó 2011.03.23. 16:51:17

@Infláció blog:
"A fogyasztók a trendszerűen csökkenő árszínvonalra úgy reagálnak, hogy ha tehetik, elhalasztják a fogyasztásukat, tehát például nem idén cserélnek autót, hanem jövőre, ha egyszer úgy tűnik, hogy jövőre olcsóbb lesz. Ez visszaveti az aggregált keresletet, ..."
Ez a logikai gondolatmenet a valóságban tényszerűen nem igaz.
pl. szórakoztató elektronika (MP3 lejátszók, TV-k), biotechnológia (DNS szekvenáló), félvezetőgyártás (processzor, memória), távközlés és számítástechnika (mobiltelefon, internet sávszélesség, laptop), hogy csak néhányat említsek.
Folyamatosan csökkenő árszínvonal mellett a legdinamikusabban fejlődő iparágakat láthatjuk. A legnagyobb tőzsdei cégek közül sok ezeken a területeken tevékenykedik, és évek alatt lett óriás. (Intel, Apple, Google, Facebook, stb.)
Az árversenyre pedig ezeken a területeken nem lehet panasz.

programozó 2011.03.23. 17:00:03

@bolá:
"Az árnak csakis kizárólag a kamat miatt kell emelkednie."
Mivel magyarázod akkor, hogy a magas infláció ellen a jegybankok a jegybanki alapkamat emelésével küzdenek?

luckylukem 2011.03.23. 21:07:07

@programozó: Ha nulla inflációt céloznának akkor ennek megvalósulásához néha negatív tartományba kerülne a headline infláció, ami beindíthatná a deflációs spirált. Mivel a nominális kamatok nem süllyedhetnek negatív tartományba - amivel vissza lehetne rántani az inflációt, a jegybankok inkább nem kockáztatnak. De valóban az infláció csak second best megoldás - mint ahogy írtam.

luckylukem 2011.03.23. 21:19:08

@programozó: "A fogyasztók a trendszerűen csökkenő árszínvonalra úgy reagálnak, hogy ha tehetik, elhalasztják a fogyasztásukat, tehát például nem idén cserélnek autót, hanem jövőre, ha egyszer úgy tűnik, hogy jövőre olcsóbb lesz. Ez visszaveti az aggregált keresletet, ..."

Gondolatmenet nagyon is igaz, mivel te sem csak elektronikai cuccokat veszel. Ezek 10%-át sem teszik ki a fogyasztói kosárnak, ellenben a szolgáltatások és élelmiszerek inflációja - a technológiai fejlődésből fakadó árcsökkenést - vastagon kompenzálják és nem éri meg tartani a pénzed, hogy a jövőben majd sokkal több kazettás magnót vegyél belőle. Meg egyébként csak az "elavult" termékeknek csökken az ára, pl. az új tabletek, okos telefonok stb. azért nem annyira olcsóak.

programozó 2011.03.23. 23:39:19

@luckylukem:
"Gondolatmenet nagyon is igaz, mivel te sem csak elektronikai cuccokat veszel. Ezek 10%-át sem teszik ki a fogyasztói kosárnak, ..."
1. A felvetett gondolat úgy szólt, hogy a csökkenő árszínvonal hatására a fogyasztók elhalasztják a fogyasztásukat. Erre hoztam ellenpéldákat, rámutatva, hogy ez nem igaz.
2. Nem fogyasztói kosarat vásárolunk, hanem konkrét termékeket. Ahogy megveszem a számítógépet, TV-t, stb. annak ellenére, hogy ugyanazt a tudást fél év múlva olcsóbban megkapom, ugyanúgy megvenném a lakást, autót, élelmiszert még akkor is, ha később olcsóbb lenne, mert egyszerűen szükségem van ezekre a javakra.

programozó 2011.03.23. 23:48:49

@luckylukem:
"Ha nulla inflációt céloznának akkor ennek megvalósulásához néha negatív tartományba kerülne a headline infláció, ami beindíthatná a deflációs spirált."
Mint előző válaszomban leírtam, a deflációs spirál ebben a formában nem létezik (defláció -> fogyasztás elhalasztás -> profit csökkenés -> stb).
Egy másik formában viszont nagyon is létezik, ezt viszont nem szívesen kötik az orrunkra; ez a pénzügyi rendszer felépítéséből, az új pénz teremtésének folyamatából ered.

bolá 2011.03.24. 19:59:54

@programozó:
Az áruk árának a vétel és az eladás között kell emelkedniük, hogy kijöjjön a gazdasági ügyletre elvárt kamat (ez a pozitív kamatláb kényszere). Tehát nem a mai mobiltelefon árát kell összehasonlítani a tavalyi mobiltelefon árához, hanem a mai mobiltelefon árát az előállításához szükséges áruk árához. Így aztán igazából a defláció nem a fogyasztókat riasztja el a vásárlástól, hanem az árutermelőket a gazdasági ügyletektől, az árutermeléstől, aminek a vége a munkások elbocsátása, végeredményként a fogyasztás csökkenése.
Ezt elmagyarázandó egy egyszerű példa, de minden gazdasági ügylet ugyanígy épül fel: Van 100 csengő arany érmém. Ebből csak akkor adok ki 90 érmét 50 tonna búzára és 10 érmét 1 éves raktározási kapacitásra, ha erős bennem a meggyőződés, hogy az 50 tonna (mínusz amit az egerek megesznek belőle) búzát 105 csengő arany érméért el fogom tudni adni. Így az 50 tonna búza ár 90-ről 94.5 arany érmére, az 1 éves raktározás 10-ről 10.5 arany érmére emelkedett (költségarányosan visszaosztva, mert jobb ötletem nincs). De ha az bennem a meggyőződés, hogy az 50 tonna (mínusz amit az egerek megesznek belőle) búzát csak 95 arany érméért fogom tudni eladni, akkor bolond vagyok, ha belevágok ebbe a gazdasági ügyletbe. Persze ez így még csak a búza piaci árának változása, ebből infláció, illetve defláció akkor lesz, ha ez kiterjed majdnem minden árura (azért nem mindenre, mert mindig lehet találni valamit, aminek az ára ellentétesen mozog).

programozó 2011.03.26. 14:41:56

@bolá:
"Az áruk árának a vétel és az eladás között kell emelkedniük, hogy kijöjjön a gazdasági ügyletre elvárt kamat"
Ez nem kamat, hanem haszon.

"Tehát nem a mai mobiltelefon árát kell összehasonlítani a tavalyi mobiltelefon árához, hanem a mai mobiltelefon árát az előállításához szükséges áruk árához."
???

"Így aztán igazából a defláció nem a fogyasztókat riasztja el a vásárlástól, hanem az árutermelőket a gazdasági ügyletektől, az árutermeléstől,..."
Akkor nem lenne LCD TV-d, számítógéped, stb.

"Ezt elmagyarázandó egy egyszerű példa, de minden gazdasági ügylet ugyanígy épül fel:..."
A gabonát általában még azelőtt eladják, mielőtt elvetnék (termeltetési szerződések), és a példa alapján mit kezdjek a termelővel, aki termeszti a gabonát, vagy egy programozóval, aki megrendelésre ír egy programot.

Infláció - szakmai blog

A Concorde szakmai blogja az inflációról. Elemzőink nemzetközi szaktekintélyekkel kiegészülve vetik fel a kérdéseket, és keresik a válaszokat egy esetleges inflációs folyamattal kapcsolatban.

Címkék

adósság (3) ajánló (2) alan clarke (1) alapítvány (1) államadósság (1) amerika (1) animáció (1) arab (1) arany (2) aranyár (1) argentina (1) árupiac (1) autista (1) axel weber (1) ázsia (1) bank (2) befektetés (1) bernanke (4) blog (3) bloomberg (1) bnp paribas (1) búza (2) cato (1) ceo (1) charles kadlec (1) cnbc (4) concorde (1) cseh (1) cukor (1) defláció (6) demokrata (1) dollár (3) easing (1) ecb (1) élelmiszer (5) élelmiszerár (1) elemző (1) elnök (1) előszó (1) energia (1) étel (2) eu (1) euró (2) eurozóna (2) eurózóna (2) facebook (1) fed (11) fehéroroszország (1) financial times (1) financia times (1) fomc (1) forbes (2) friedman (1) gazdaság (1) gazdasg (1) gfk (1) globális (1) goldman sachs (2) google (1) grafika (2) harvard (2) haszon (1) hegymászás (1) hiány (1) himalája (1) hiperinfláció (2) hírszerző (2) hivatkozások (1) időszak (1) index (3) india (2) infláció (46) inflacio (1) inflácó (1) infografika (2) jaksity györgy (2) japán (4) jegybank (5) jegybankok (1) jelentés (1) jimoneill (1) jim oneill (1) június (1) kamat (5) keresések (1) kína (4) kiskereskedelem (1) költség (1) költségvetés (1) költségvetési (1) konferencia (1) kovacs krisztian (1) kovács krisztián (1) közgazdaságtan (1) közgazdász (1) központi (2) központi bank (1) krugman (1) kukorica (2) kutatás (1) larry kudlow (1) lassul (2) lazítás (1) magyarok (1) magyarország (3) május (1) makroelemző (2) mankiw (1) március (1) mark calabria (1) mítoszok (1) monetáris (1) monetáris politika (1) moodys (1) móró tamás (2) mosoly otthon (1) nemesfém (1) nemzetközi (1) new york times (4) nikkei (1) nixon (1) nobel díj (1) növekedés (3) ny (1) olaj (1) olajár (2) papírpénz (1) paul krugman (1) pesszimisták (1) portfolioblogger (1) qe2 (1) quantitative easing (4) quantitive easing (1) rangsor (1) recesszió (1) rekord (1) republikánus (1) réz (1) rogoff (1) sajtó (1) samu janos (1) samu jános (2) statisztika (3) szárazsá (1) szavak (1) szavazás (1) szegénység (1) szója (1) thaiföld (2) történelem (1) történet (1) trend (1) trichet (1) usa (7) válság (4) várakozás (1) várakozások (1) veszély (2) vezérigazgató (1) videó (2) videóinterjú (1) világbank (1) világgazdaság (1) vita (1) wall street journal (4) wal mart (1) wen jiabao (1) wsj (3) zimbabwe (1) zoellick (1) Címkefelhő