2012.09.05.

A hivatalos infláció és versenytársai

Mást jelent az inflációt érezni, és mást mérni. Érezni elkerülhetetlen, mérni viszont annál nehezebb. A fogyasztói szokások gyors változása, az általunk vásárolt termékek és szolgáltatások széles skálája folyamatos kihívást jelent a statisztikai hivatalnak abban, hogy egy darab mérőszámmal fejezzék ki, mennyire drágul az életünk. Az amerikai hatóságok például hasonlóan gyűjtik az információkat, mint az 1950-es években: telefonon kérdezik meg a fogyasztókat hol vásárolnak, figyelik a szolgáltatókat milyen díjakat számítanak fel, és személyesen a boltok polcai előtt mérik fel az árakat. Ezalatt mi laptopot rendelünk kedvenc webáruházunkból, zeneszámokat töltünk le egy alkalmazásboltból, on-line piacterekről vásárolunk egymástól, és este a TV előtt digitális tékából vesszük ki a megtekinteni kívánt filmünket.

hivatalos.png

Bár a hivatalos szervek törekszenek a módszertan és a fogyasztói kosár frissítésére, egyes magánkezdeményezésből alakult szervezetek már most rendelkeznek alternatív árindexekkel a piacon. A fent leírt fogyasztási szokásokkal jellemezhető vásárlónak például relevánsabb lehet a MIT Billion Price Project-je keretében megalkotott árindex, amely 300 online kiskereskedő ötmillió árucikkét pásztázza napi szinten a világ hetven országában (az adatokat részben az a pricestats.com szolgáltatja, ami egyes országok esetén az egyetlen megbízható inflációs forrás). Az MIT két professzora olyan szoftvert dolgozott ki, ami a Google keresőmotorjához hasonló logikával követi az interneten jelenlévő kiskereskedőket, és áraikat beilleszti az inflációs kosárba. A modell 2008-ban bizonyíthatóan jobban vizsgázott a hivatalos árindexnél, már a Lehmann Brothers csődje utáni napokban érzékelte a –kereslet összeomlása miatti - árcsökkentéseket az online piacon, míg a kormányzati statisztikák csak novemberben mutatták ki ugyanezt a jelenséget.

MIT.png

Más megközelítést alkalmaz az American Institute for Economic Research (AIER) Everyday Price Index-e, aminek a módszertana kevésbé veszi figyelembe a hosszabb ideig változatlan árú termékeket, és az olyan gyorsan forgó árucikkekre és szolgáltatásokra fókuszál, amit a hónapban legalább egyszer megvásárol a fogyasztó. Ez azt jelenti, hogy nem veszi figyelembe a lakhatási költségeket, a bútorokat, a tartós fogyasztási cikkeket, helyette figyelembe veszi az amerikaiak olyan tipikus kiadásait, mint a benzint vagy gyermekfelügyeletet. Mivel az AIER úgy gondolja, hogy a lakhatási költségek, vagy a jelzáloghiteli törlesztések relatíve fix kiadásokat jelentenek, ezért a háztartások havi számlaköltségeinek a változó elemeire koncentrál.

aier.png

A harmadik gyakran hivatkozott példa a John Williams amerikai közgazdász által üzemeltetett Shadow Stats nevű szervezet, amelynek fő koncepciója, hogy az újabbakkal szemben a korábbi statisztikai módszertant alkalmazza az infláció méréséhez. Williams szerint az amerikai kormány a fogyasztói kosarak frissítését úgy manipulálja, hogy a közzétett statisztikák lehetőleg kedvezőbb inflációs pályát mutassanak. Az általa közzétett statisztikákban ezért rögzíti az 1980-as és az 1990-es fogyasztói kosarakat és ezek alapján vizsgálja az áremelkedést.

shadow.png

A grafikonok alapján megállapítható, hogy a MIT Billion Price Project indexe viszonylag pontosan illeszkedik a hivatalos adatsorra, viszont a napi frissítésnek köszönhetően hamarabb reagál az árváltozásokra. Az AIER által közölt adatokon ugyanazok a folyamatok láthatóak, mint a hivatalos számsorokon, ebben az árindexben viszont sokkal nagyobb az ingadozás. Ez logikus is, mivel ez a módszertan szinte csak azokat a termékeket veszi figyelembe, amelyek ára gyorsan tud alkalmazkodni a kereslet-kínálat változásához. A Shadow Stats grafikonja ellenben tényleg lerántja a leplet a kormányzati adatokról, az általa közölt infláció évről-évre egyre magasabb a hivatalosan publikáltnál. Ahhoz viszont, hogy belelássunk John Williams módszertanába, már elő kell fizetni a szolgáltatására, ami 175 dollár. Immáron hatodik éve. (forrás: http://krugman.blogs.nytimes.com/)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://inflacio.blog.hu/api/trackback/id/tr374756477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Infláció - szakmai blog

A Concorde szakmai blogja az inflációról. Elemzőink nemzetközi szaktekintélyekkel kiegészülve vetik fel a kérdéseket, és keresik a válaszokat egy esetleges inflációs folyamattal kapcsolatban.

Címkék

adósság (3) ajánló (2) alan clarke (1) alapítvány (1) államadósság (1) amerika (1) animáció (1) arab (1) arany (2) aranyár (1) argentina (1) árupiac (1) autista (1) axel weber (1) ázsia (1) bank (2) befektetés (1) bernanke (4) blog (3) bloomberg (1) bnp paribas (1) búza (2) cato (1) ceo (1) charles kadlec (1) cnbc (4) concorde (1) cseh (1) cukor (1) defláció (6) demokrata (1) dollár (3) easing (1) ecb (1) élelmiszer (5) élelmiszerár (1) elemző (1) elnök (1) előszó (1) energia (1) étel (2) eu (1) euró (2) eurozóna (2) eurózóna (2) facebook (1) fed (11) fehéroroszország (1) financial times (1) financia times (1) fomc (1) forbes (2) friedman (1) gazdaság (1) gazdasg (1) gfk (1) globális (1) goldman sachs (2) google (1) grafika (2) harvard (2) haszon (1) hegymászás (1) hiány (1) himalája (1) hiperinfláció (2) hírszerző (2) hivatkozások (1) időszak (1) index (3) india (2) infláció (46) inflacio (1) inflácó (1) infografika (2) jaksity györgy (2) japán (4) jegybank (5) jegybankok (1) jelentés (1) jimoneill (1) jim oneill (1) június (1) kamat (5) keresések (1) kína (4) kiskereskedelem (1) költség (1) költségvetés (1) költségvetési (1) konferencia (1) kovacs krisztian (1) kovács krisztián (1) közgazdaságtan (1) közgazdász (1) központi (2) központi bank (1) krugman (1) kukorica (2) kutatás (1) larry kudlow (1) lassul (2) lazítás (1) magyarok (1) magyarország (3) május (1) makroelemző (2) mankiw (1) március (1) mark calabria (1) mítoszok (1) monetáris (1) monetáris politika (1) moodys (1) móró tamás (2) mosoly otthon (1) nemesfém (1) nemzetközi (1) new york times (4) nikkei (1) nixon (1) nobel díj (1) növekedés (3) ny (1) olaj (1) olajár (2) papírpénz (1) paul krugman (1) pesszimisták (1) portfolioblogger (1) qe2 (1) quantitative easing (4) quantitive easing (1) rangsor (1) recesszió (1) rekord (1) republikánus (1) réz (1) rogoff (1) sajtó (1) samu janos (1) samu jános (2) statisztika (3) szárazsá (1) szavak (1) szavazás (1) szegénység (1) szója (1) thaiföld (2) történelem (1) történet (1) trend (1) trichet (1) usa (7) válság (4) várakozás (1) várakozások (1) veszély (2) vezérigazgató (1) videó (2) videóinterjú (1) világbank (1) világgazdaság (1) vita (1) wall street journal (4) wal mart (1) wen jiabao (1) wsj (3) zimbabwe (1) zoellick (1) Címkefelhő