2011.03.10.

Az inflációról és a blogról

Samu János, a Concorde makroelemzője az inflációról, a jegybankok monetáris politikájáról és a blogról:

A blog előszava itt olvasható.

1 komment

Címkék: blog videó infláció kamat jegybankok samu jános makroelemző

A bejegyzés trackback címe:

https://inflacio.blog.hu/api/trackback/id/tr212724321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bolá 2011.03.10. 20:06:46

Válság – növekedés, defláció – infláció, és főleg az okaik érthetetlennek tűnnek. Pedig megértésükhöz, mivel kapitalizmusban élünk, csak a kapitalizmus jó öreg, bár manapság igencsak lenézett, alapképletéhez kell visszanyúlnunk. Igen-igen, a "pénz–áru–több pénz"-hez. Bár akkor érthető meg, ha matematikai alakban írjuk: P(t)=P×(1+p)^t [ahol P a befektetendő összeg (tőke), p a kamatláb, t a kamatszámítási periódus, P(t) a t időpontbeli eladáskor elért bevétel]. Mert így már rögtön látszik, hogy a gazdasági ügylet alatt, azaz a vétel és az eladás között a kamat miatt kell az árnak emelkednie. És egyáltalán nem azért (miként azt Marx, a közgazdasági gondolkodást máig zsákutcában víve hirdette), mert a P'-P a gazdasági ügyletre vállalkozó személy haszna; a vállalkozó hasznát már P tartalmazza, hiszen az ügylet szempontjából az is csak költség, másképp az is a munkamegosztásból adódó olyan áru, amelyet a vállalkozó, mivel nem ő állítja elő, saját maga számára vesz meg. Az árnak csakis kizárólag a kamat miatt kell emelkednie. Ez a pozitív kamatláb kényszere. A sarki fűszeres is így oktatta fiát: "Olcsón vegyünk, drágán adjunk!": vagyis, ezt már én teszem hozzá, a vétel és az eladás között az árnak emelkednie kell, hogy az ügylet idejére számolt kamat kijöjjön.
Viszont az áremelkedést másképp úgy hívjuk, hogy infláció; így a fenti tapasztalatból gondolják egyesek, hogy egy kis infláció csak jót tesz a gazdaságnak (lásd például Nyugat-Európát 1500 és 1620 közt: hetivalasz.hu/uzlet/globalis-arrobbanas-24419/). Na de mi történik, ha az árak nem emelkednek, hanem esnek, azaz amikor defláció van? Akkor a sarki fűszeresünk, de bármely más vállalkozó is, megpróbálja gyorsan eladni a készleteit, a korábban vett árukat, és aztán többet nem vásárol: hiszen az áraknak emelkedniük kell a vétel és eladás között, hogy kijöjjön a kamat. Ám ha a sarki fűszeresünk, egyben minden más vállalkozó, nem akar vásárolni, az a kereslet csökkenését fogja eredményezni. Viszont a piac vastörvénye szerint: csökkenő kereslet = csökkenő árak; és a folyamat önmagát gerjesztve fokozódik. Ez a válság! Ezért veszélyes defláció!
És itt lép színre John Maynard Keynes, aki megértette a problémát, tehát hogy csökkenő árak mellett, azaz deflációkor, a sarki fűszeresünk és egyben minden más vállalkozó, mivel nem lehetséges a pozitív kamatláb, visszafogja a keresletét, ami további áresést idézve elő súlyosbítja a helyzetet. Ezért javasolja azt, hogy ha a magánkereslet, tehát a sarki fűszeresünké és egyben a többi vállalkozóé, elégtelen az árak emelkedésének fenntartására, akkor a közösség (gyengék kedvéért az állam, a fáraó – élet, üdv, egészség) támasszon keresletet, mert a közösséget nem szorítja a pozitív kamatláb kényszere. És ha ez a közösségi kereslet elegendően nagy, akkor megadja a kezdőlökést az árak újbóli emelkedéséhez, ami a magánkeresletet visszacsalja a piacra. Hogy ez hatékonyabb legyen, Keynes olyan közösségi keresletet javasol, amely nem jelent kínálatnövekedést; mert a piac vastörvénye szerint: növekvő kínálat = csökkenő árak, aminek az előbb láttuk a következményét. Ezért javasolja a piramisépítést, hiszen a piramist, ellentétben például a sarki fűszeresünk által megvett liszttel, nem kínálják fel eladásra, tehát a megépítése által a kínálat nem növekszik. Ha a kapitalizmus alapképletébe ezt beírjuk, akkor a következőt kapjuk: P(t)=P×(1+p)^t=0, ami függetlenül P-től és t-től csak p=-100% mellett jöhet ki. Erre magánkereslet képtelen, hiszen az már p felülről tart 0%-hoz esetén is eltűnik a piacról.
Ha mindezt beláttuk, akkor megértjük azt is, hogy az nem keynesizmus, ha a bankokat és az egyéb pénzügyi koncentrációkat teletömjük, akár frissen nyomtatott, pénzzel a kötvények gyors visszavásárlása által. Hiszen ekkor nem csinálunk mást, mintsem hogy a közösség pénzéből azt magánszemélyeknek adva próbálunk meg magánkeresletet támasztani. De magánkereslet, mint ahogy azt előbb láttuk, eső árak mellett lehetetlenség. Tehát keynesizmus csak az, ha a közösség – akár az adók emelésével, ahogy azt Stiglitz javasolja –, közvetlenül az árutermelőktől árut vásárol, mint ahogy ezt tette már Hoover – nem Roosevelt! –, a Tennessee szabályozásának elindításával (elégtételként a gátat róla nevezték el).
Összefoglalva: önmagában a bankóprés nem lenne veszélyes (értelemszerűen a mértékkel működtetett, például az idézett 1500 és 1620 közötti nyugat-európai időszak évi kb. 5%-os bankóprést jelent), hanem az így előállított pénz felhasználásának módja az!

Infláció - szakmai blog

A Concorde szakmai blogja az inflációról. Elemzőink nemzetközi szaktekintélyekkel kiegészülve vetik fel a kérdéseket, és keresik a válaszokat egy esetleges inflációs folyamattal kapcsolatban.

Címkék

adósság (3) ajánló (2) alan clarke (1) alapítvány (1) államadósság (1) amerika (1) animáció (1) arab (1) arany (2) aranyár (1) argentina (1) árupiac (1) autista (1) axel weber (1) ázsia (1) bank (2) befektetés (1) bernanke (4) blog (3) bloomberg (1) bnp paribas (1) búza (2) cato (1) ceo (1) charles kadlec (1) cnbc (4) concorde (1) cseh (1) cukor (1) defláció (6) demokrata (1) dollár (3) easing (1) ecb (1) élelmiszer (5) élelmiszerár (1) elemző (1) elnök (1) előszó (1) energia (1) étel (2) eu (1) euró (2) eurózóna (2) eurozóna (2) facebook (1) fed (11) fehéroroszország (1) financial times (1) financia times (1) fomc (1) forbes (2) friedman (1) gazdaság (1) gazdasg (1) gfk (1) globális (1) goldman sachs (2) google (1) grafika (2) harvard (2) haszon (1) hegymászás (1) hiány (1) himalája (1) hiperinfláció (2) hírszerző (2) hivatkozások (1) időszak (1) index (3) india (2) inflacio (1) infláció (46) inflácó (1) infografika (2) jaksity györgy (2) japán (4) jegybank (5) jegybankok (1) jelentés (1) jimoneill (1) jim oneill (1) június (1) kamat (5) keresések (1) kína (4) kiskereskedelem (1) költség (1) költségvetés (1) költségvetési (1) konferencia (1) kovacs krisztian (1) kovács krisztián (1) közgazdaságtan (1) közgazdász (1) központi (2) központi bank (1) krugman (1) kukorica (2) kutatás (1) larry kudlow (1) lassul (2) lazítás (1) magyarok (1) magyarország (3) május (1) makroelemző (2) mankiw (1) március (1) mark calabria (1) mítoszok (1) monetáris (1) monetáris politika (1) moodys (1) móró tamás (2) mosoly otthon (1) nemesfém (1) nemzetközi (1) new york times (4) nikkei (1) nixon (1) nobel díj (1) növekedés (3) ny (1) olaj (1) olajár (2) papírpénz (1) paul krugman (1) pesszimisták (1) portfolioblogger (1) qe2 (1) quantitative easing (4) quantitive easing (1) rangsor (1) recesszió (1) rekord (1) republikánus (1) réz (1) rogoff (1) sajtó (1) samu jános (2) samu janos (1) statisztika (3) szárazsá (1) szavak (1) szavazás (1) szegénység (1) szója (1) thaiföld (2) történelem (1) történet (1) trend (1) trichet (1) usa (7) válság (4) várakozás (1) várakozások (1) veszély (2) vezérigazgató (1) videó (2) videóinterjú (1) világbank (1) világgazdaság (1) vita (1) wall street journal (4) wal mart (1) wen jiabao (1) wsj (3) zimbabwe (1) zoellick (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása