Samu János, a Concorde makroelemzője az inflációról, a jegybankok monetáris politikájáról és a blogról:

A blog előszava itt olvasható.

A bejegyzés szerzője: Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. Igazgatótanácsának elnöke

Válság? Ki beszél itt válságról? 

A 2010 évi világgazdasági és tőkepiaci folyamatokat áttekintve az első gondolatunk, hogy a 2008-2009 évi gazdasági- és pénzügyi válság csak a képzelet műve, a Lehman csődjével, zuhanó tőzsdei- és gazdasági indexekkel, széteső bankrendszerekkel egy rémálom csupán, amivel szemben a valóság az, hogy a világ robosztusan fejlődik, amit a főbb tőzsdeindexek is méltán követnek (felfelé). A világgazdaság 2010 évi 3,8 százalékos növekedése ugyan elmarad a válság előtti évek legmagasabb értékétől, mely 2006-ban 4,1százalékos ütemben öltött testet, de a termelés, a beruházások szintje, és bizony sok tőzsdei termék (részvények, teljes piacok, árutőzsdei termékek) új csúcsra mentek, dacolva mindazokkal a tényezőkkel, amelyek gravitációs hatása nyilvánvaló. Mik is ezek a tényezők, és ezeket áttekintve vajon tényleg olyan szép-e a kép, amit első ránézésre látunk?

A bejegyzés szerzői: Thomas Holinka és Olga Loiseau-Aslanidi, a Moody's Analytics közgazdászai. 

A világ legtöbb központi bankjának manapság azzal a nehéz feladattal kell szembenéznie, hogy a növekvő infláció és a gyenge gazdasági növekedés, mint leküzdendő akadály között egyensúlyozzon. A kulcsfontosságú monetáris politikai döntéshozók világszerte egyre inkább héjákká válnak, az emelkedő inflációs nyomás láttán. Mégis, a központi bankárok óvatosak, nehogy idő előtt emeljék meg a kamatokat, ezzel visszataszítva országukat a recesszióba. Azonban, ha az árnyomás erősen emelné az inflációs várakozásokat és a középtávú árstabilitást veszélyeztetné, kérdésessé válhat, hogy ezek a központi bankok meddig tudják a monetáris politikájukat expanzívan tartani, és mikor kényszerülnek kamatemelésre.

A bejegyzés szerzője: Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője

Az infláció azon gazdasági jelenségek egyike, amelyek húsbavágóan képesek érinteni egész társadalmakat, és adott esetben nemzetközi léptékben is képesek aláásni a békét és a biztonságot. Ezért az inflációval kapcsolatos elemzésekből, a probléma áttekintéséből és követéséből sosem maradhatnak ki a politikai összefüggések, hiszen az infláció olyan fenyegetés minden politikai rezsimre nézve, akár demokratikus, akár nem demokratikus uralmi rendszerről beszélünk, amely a legszilárdabbnak gondolt hatalmi struktúrát is meg tudja rendíteni.

Ha az infláció globális jelenséggé válna, ha a különböző gazdasági és társadalmi válságfolyamatok bársonyos kezelése érdekében eddig kinyomtatott rengeteg dollár, jüan, jen, és esetleg a jövőben kinyomtatandó euró rendszerszintű, elszabaduló inflációt okozna, akkor ez a probléma a világ elsőszámú biztonsági kihívásainak sorába emelkedne. Az ezt alátámasztó súlyos történelmi tapasztalatok mellett olyan regionális válságok is bizonyítják ezt, amelyek éppen ezekben a hetekben zajlanak a szemünk előtt.

A bejegyzés szerzője: Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. makroelemzője

Nem is volt olyan régen, amikor a sajtó és a szakmai közbeszéd a világgazdaság összeomlásától volt hangos. A Nagy Válságot megelőző időszakra hajazó folyamatok súlyos gazdasági és pénzügyi összeomlással fenyegettek. Mindenki a maga módján reagált is ezekre a folyamtokra: a befektetők a biztonságos, defláció-biztos eszközöket keresték, melynek nagy nyertesei a csökkenő hozamú fejlett gazdaságok voltak, a gazdaságpolitikusok pedig kieresztették a gyeplőt úgy a költségvetési, mint a monetáris politika terén. 

Ezek a próbálkozások nem is maradtak eredmény nélkül. A világ ma teljesen más passzban van, mint volt bő két évvel ezelőtt. A növekedés visszatért, és ha csak kevéssé is, de a munkavállalók helyzete is javult. Az aggályok persze nem szűnnek meg, csak átalakulnak: most épp attól félhetünk, hogy a korábban nyújtott (és sok esetben még vissza sem vont) gazdaságpolitikai ösztönzők a régen látott magas infláció korszakába vezetik vissza a nagy gazdaságokat.